Gondolataim, elmélkedéseim

Karácsony nyolcadában, 2025. december 31-én

Ahogy véget ér ma a polgári év, szokásom szerint számot vetek az elmúlt évvel, tervezem az új évet. 
Végiggondolom, hogy mennyi mindenért adhatok hálát az Úrnak. Itt most csak a legfontosabbakat emelem ki:
- Hálát adok érte, hogy vannak papok, így sokszor részesülhettem a szentgyónás és szentáldozás kegyelmeiben.
- Hálát adok érte, hogy bízni tudtam az Úrban.
- Hálát adok érte, hogy Isten gondoskodott rólunk ebben az évben is.
- Hálát adok érte, hogy egyre inkább sikerült megélnem ezt az Igét: "Elég neked az én kegyelmem."
- Hálát adok érte, hogy a családom és a közösségem a hibáimmal együtt elfogadott engem.

Legfontosabb tervem a jövő évre, hogy még inkább ráhagyatkozzam a Szentlélekre. Ahhoz, hogy Őt jobban meghalljam, igyekezni fogok többet csöndben maradni és kérem, hogy "lelki füleimet" nyissa meg a hallásra. A Szentírás napi olvasását folytatni fogom, és jövőre több csöndes időt tervezek ezzel tölteni reggelente.
Láttam egy szép karácsonyi zenés műsort, amit Kovács Ákos készített. Számomra nemcsak szép zenei élmény, hanem elgondolkodtató, hogy a régi karácsonyi dalokat újragondolva, új hangszereléssel adják elő. Megőrizve az értéket, aktualizálják azt. Ez követendő példa lehet a lelkiélet területén is.
A lányával énekelnek gyönyörű templomi helyszíneken: a budapesti bazilikában, a pasaréti ferences templomban, az egri főszékesegyházban, a pécsi székesegyházban és a szegedi székesegyházban. A műsor a Duna tv-ben ment. 

Ezen a linken visszanézhető itt:

Mindenkinek jó hálaadást kívánok és sok kegyelmet az Új Évre!

A testvéri szeretet, 2025. szeptember 20.

Kedves Testvéreim,

Köszönöm a bizalmatokat. A tervem: élő kapcsolatot építeni a közösségekkel, telefonon és látogatások által. A csökkenő létszámú közösségekből építsünk fel együtt jól működő közösségeket. Nem a nagy létszámot tartom fontosnak, hanem a minőségi közösségi életet.

Ehhez az alábbiakra támaszkodjunk: Cristóbal atya tanítása, a Szentírás és Szent Domonkos példája.

Most a feladatunk: a közös testvéri ima és a testvéri szeretet erősítése – közösségeinken belül egymás meglátogatása, amiben példaképünk Szűz Mária és Szent Domonkos. Ezáltal meg fognak erősödni a közösségeink. Szent Domonkos kettesével küldte szét a testvéreket misszionálni, nem egyesével! És nyilván így együtt imádkoztak és fenntartották a közösségi életet. Ezt kell követnünk. Mindenhol 2 (vagy ha a létszám úgy adja ki 3) testvér mindennap imádkozzon együtt személyesen vagy telefonon. (szinte minden mobil előfizetés tartalmazza a konferencia hívás lehetőségét, amikor 3-4 vagy 5 vonalat össze lehet kapcsolni.) És barátkozzatok, beszélgessetek is, gyakoroljátok a testvéri szeretetet, látogassátok meg egymást gyakran, segítsétek egymást. Ha valahol csak 1 ember van, akkor csatlakozzon valamelyik közösségből 1-2 emberhez. Szívesen segítek a szervezésben. Keressetek bátran, elérhető vagyok mindenki számára.

Olvassuk el közösen az ünnep olvasmányait! Nem a tudás a fontos, hogy hallottad már ezeket, ismered, hanem elmélkedj rajta, hogy eljusson a szívedbe is.

SZŰZ MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL

– A TESTVÉRI TALÁLKOZÁS ÖRÖME

Az ünnep evangéliuma és szentleckéje

EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki." Mária megszólalt:

"Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre." Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. (Lk 1,39-56)

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből

Testvéreim!

Szeressetek tettetés nélkül. Irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne lankadjatok! Legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok üldözőiteket, áldjátok és ne átkozzátok őket. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, és a sírókkal sírjatok. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. (Róm 12,9-16b)

SZENT DOMONKOS mindig Istenről vagy Istennel beszélt – kövessük ebben!

Néhány rövid részlet

Szászországi Boldog Jordán OP:

Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről című írásából

Domonkos mester erényei

Egyébként, ami még nagyszerűbb és ragyogóbb a csodáknál is, oly mértékben megvolt benne az erények tisztasága, annyira elragadta őt az isteni tűz, hogy kétség nélkül mondhatjuk: valóban a tisztesség és kegyelem edénye volt, melyet drágakövek ékesítenek. A lelki béke teljes volt benne, ezt csak a részvét vagy a könyörület változtatta meg. S mivel az örvendező szív megvidámítja az arcot, külsőleg is megnyilvánuló jósága és arcának vidámsága megmutatta a belső ember kiegyensúlyozott-ságát. Azokban a dolgokban, amelyekbe Isten akarata szerint, ésszerűen kezdett bele, annyira állhatatos volt, hogy alig, vagy talán soha nem változtatta meg, amit egyszer megfelelő megfontolás után elhatározott. S bár mindig nagy vidámság ragyogott arcán jó lelkiismeretének bizonyságaként, tekintetét mégsem a földre szegezte.

Emiatt könnyen megnyerte mindenki szeretetét. Mindenki, amint megpillantotta, szeretetébe fogadta őt. Akárhol tartózko-dott ‑ úton a társaival, vagy egy házban a vendéglátóival és a családdal, vagy főurak, hercegek, főpapok közt, ‑ mindig bővében volt a hasznos beszédnek, és az olyan példázatoknak, melyekkel a hallgatók szívét a Krisztus iránti szeretetre vagy a világ megvetésére ösztönözte. Mindenütt evangéliu-mi embernek mutatkozott szavaiban és tetteiben egyaránt. Nappal a testvérekhez és társaihoz senki nem volt nála kedvesebb, barátságosabb.

Éjszaka pedig senki nem volt nála kitartóbb a különféle virrasztásban és a könyörgésekben. Estére betért hozzá a sírás, reggelre visszatért az ujjongás. A nappalt felebarátainak adta, az éjszakát pedig Istennek, tudva, hogy az Úr irgalmát nappal árasztja, s éjjel neki énekelt. Sűrűn és sokat sírt, könny volt a kenyere éjjel és nappal; nappal leginkább akkor, amikor naponként a szentmisét ünnepelte, éjszaka pedig, amikor mindenkit felülmúlva fáradhatat-lanul virrasztott.

Virrasztásai

Általában az volt a szokása, hogy a templomokban éjszakázik, olyannyira, hogy alig vagy csak ritkán volt saját ágya az éjszakai pihenésre. Éjszaka tehát imádkozott és virrasztott, amennyire testének törékenysége miatt képes volt. Mikor elérte a fáradtság, szelleme lankadt, és aludnia kellett, vagy az oltár előtt, vagy más helyen, vagy Jákob pátriárkához hasonlóan kőre hajtva a fejét pihent egy keveset, aztán újra felkelve folytatta a virrasztást és a lelkes imádságot.

Minden embert befogadott szeretetének tág ölelésébe, és mivel mindenkihez szeretettel közeledett, őt is mindenki szerette. Sajátosan jellemző volt rá: örülni az örvendezőkkel, sírni a sírókkal. Túláradt benne a jóság, teljesen átadta magát a felebarátaival való törődésnek és a szerencsétlenek iránti részvétnek. Az is igen szeretetreméltóvá tette mindenki előtt, hogy mindig az igaz úton járva nyoma sem volt sem szavaiban sem tetteiben a kétszínűségnek vagy a tettetésnek.

Domonkos mester halála

Bolognában Domonkos mester, zarándoklása végének közeledtével súlyos betegségbe esett. Betegágyán magához hívott tizenkét tapasztal-tabb testvért, és biztatta őket, hogy legyenek lelkesek, mozdítsák elő a rendet, és tartsanak ki a szent életben.

Halála előtt nagy bizalommal mondta a testvéreknek, hogy halála után hasznosabb lesz számukra, mint életében volt. Tudta ugyanis nagyon jól, hogy kire bízta munkáját és termékeny életét, és remélte, hogy készen várja az igazság győzelmi koszorúja, melyet elnyerve annyival lesz hathatósabb közbenjáró imája, amennyivel közelebb került az Úr hatalmához.

Amikor elhatalmasodott a betegség, egyszerre gyötörte a láz és a megfázás. Végül jámbor lelke eloldódott a testtől, és az Úrhoz, alkotójához jutott, s e gyászos tartózkodási helyet az égi lakás örök vigaszával cserélte fel.

Guala testvér látomása Domonkos mester halálakor

Ugyanezen a napon, halálának órájában Guala testvér, a bresciai prior, a város későbbi püspöke, a testvérek harangtornyában lefeküdve könnyű álomba merült, s valami nyílást látott az égen, amelyen két ragyogó hágcsó ereszkedett le. Ezek közül az egyiket fönt Krisztus tartotta, a másikat a Boldogságos Szűz Mária. Mindkettőn angyalok szálltak le és fel. A hágcsók alján középütt egy ülőhely volt elhelyezve, és mintha egy rendünkbeli testvér ült volna rajta, arcát eltakarta a ráborított csuklya, ahogyan halottainkat szokás eltemetni. Az Úr Krisztus és Édesanyja lassan felfelé húzták a hágcsókat, ameddig fel nem ért az, aki alul helyezkedett el. S végül, miután hatalmas ragyogással, az angyalok éneklése közepette az égbe ért, bezárult a csillogó nyílás, és nem látszott semmi. A testvér pedig, aki ezt látta, bármennyire beteg és gyenge volt, összeszedte magát, tüstént Bolognába sietett, ahol megtudta, hogy ugyanazon a napon, és ugyanazon órában halt meg Krisztus szolgája, Domonkos, ahogy elbeszéléséből megtudtuk.

Szászországi Boldog Jordán, a mű szerzője a XII. sz. nyolcvanas éveiben született. 1219 nyarán ismerte meg Szent Domonkost, akinek halála (1221) után őt választották meg a Rend Mesterének. A Szentföldi provinciából hazaté-rőben, hajótörés miatt lelte halálát 1237. febr. 13-án. Hűségesen szolgálta a testvéreket és a nővéreket szavaival, személyes példájával, leveleivel. Könyvecskéje hiteles kortárs forrás a Rend életéről, történeti elbeszélés a Rend kezdeteiről.

Cristóbal Torres OP, általános promotorunk a 2025. május 31-i országos találkozón erről az ünnepről - Szűz Mária látogatása Erzsébetnél - prédikált, mivel a világegyházban azon a napon ünneplik. (hazánkban július 2.) Prédikációjából kiemelek itt néhány irány mutató részletet, amiket tettekre válthatunk a közösségünkben.

Cristóbal Torres OP gondolataiból

Minden alkalommal, amikor a Vizitáció ünnepe eljön, számos dologra gondolok.

Gondolok azokra a domonkos testvérekre, akik a római Kúriában és másutt dolgoznak és meglátogatják a domonkos közösségeket.

Gondolok még azokra a látogatásokra, amiket életem során tettem, családi vagy baráti körben, olyan látogatásokra, amelyek örömmel töltöttek el. Látogatások, ahol a testvéri szeretet mellett finom ételek, nevetés, történetek elmesélése miatt dicsértem az Urat.

De van egy történet, amire különösképpen is gondolok, ami sokat tanított nekem a Vizitáció lelkiségéről. – Itt elmondott egy személyes történetet, kiemelve, hogy barátságuk, egymás iránti szeretetük nem azon múlott, ki mennyire tud hatást gyakorolni a másikra.

A domonkos prédikálás, akár világiakról, akár szerzetesekről van szó, legyen a Vizitáció történetének megtestesülése.

Ahhoz, hogy elvihessük másokhoz Krisztust, először nekünk kell Krisztust hordoznunk imánk, tanulmányaink és a kenyértörés által az Eucharisztia asztalánál.

Amikor elmegyünk és meglátogatunk másokat, a szeretet és a barátság szellemében megyünk. Ez a szeretet nem csupán intellektuális, hanem teljesen emberi, törődünk a másikkal, attól függetlenül, hogy hallgatnak-e ránk vagy sem. Mi szeretnénk velük lenni. Ez az, amire a Szentlélek indít, és általa születik meg bennük és bennünk is Krisztus váratlan módokon.

Legyen a testvéreinkhez való odafordulásunk olyan, mint Szűz Mária és Erzsébet találkozása, töltsön el minket és testvéreinket is a Szentlélek ajándéka, keresve az igazságot a barátságban.

Vezéreljen bennünket a barátság öröme a Szentlélekben, hogy együtt kiáltsuk: hirdetem az Úr nagyságát, örömmel kiáltok Istenhez, Megváltómhoz, mert e naptól fogva minden generáció áldottnak nevez engem. Hívjanak minket áldottnak, mert megszületett bennünk Krisztus mások számára és másokban is megszületett Krisztus a mi számunkra.

A domonkos prédikálás, akár világiakról, akár szerzetesekről van szó, legyen a Vizitáció történetének megtestesülése!