Gondolataim, elmélkedéseim

2026. július 25.

Lélegezz Jézussal!

Egyik alkalommal szentségimádás alatt ezt kaptam: nem kell semmit tenned, csak lélegezz velem! Nem számít a teljesítmény, az, hogy mit teszel, csak lélegezz velem. Nekem ez azt jelenti, hogy legyek Jézussal. Bármit tudok vagy nem tudok megtenni, mindegy, nem aszerint van Jézus jelen az életemben, hogy mit teljesítek, hanem, hogy figyelek rá. Úgy érzem, ez a megoldás azokra a helyzetekre is, amik miatt aggódom. Konkrétan arra gondolok, hogy nehéz sokszor elfogadnom, hogy a kontroll nincs a kezemben. Ilyen a betegség, öregedés. Ezeket nem én irányítom. De ha Jézussal lélegzem, semmi okosat vagy jót nem teszek, csak élek vele, mellette, az megnyugtató.

Amikor elmondtam a gyóntatómnak ezt a gondolatot, hogy "lélegezz velem", akkor ő kiegészítette így: "lélegezz a kereszten függő Jézussal!". Na ez így komoly elmélkedésre késztetett, amiből egy rövidet leírok itt. Ha a kereszten haldokló Jézusra nézek és próbálok vele lélegezni, vele, aki fuldoklik, és három óra kínszenvedés után megfullad. Hát igen, ez az igazi "együtt lélegzés". Miért is? A kérdésen végtelen hosszan tudnék elmélkedni.

Először is, nem az én kontrollom alatt van, hogy meddig lélegzem. Ezt eddig is tudtam, de mégis, ez a "Jézussal együtt lélegzés, szenvedés" – ez erőt ad. Akkor ez így jó, mert végig Jézussal maradok. Amíg élek, nem tudok nem lélegezni. És a fentiek alapján az sem baj, ha betegen, kínlódva, bárhogy is lélegzem, és már nem tudok semmi mást csinálni.

Én is – mint Jézus és mint minden élő – afelé haladok az életemben, hogy kileheljem a lelkem. Egyedül Isten kezében van a földi életem befejezése. Ezért nem érdemes aggódnom azon, hogy és mint lesz a befejezés. Így ráadásul az is eszembe jut, hogy bárhogy is lesz, az utolsó lélegzetvételem után is Jézussal maradok. Ő ott szenved a kereszten, én ott vagyok vele, nézem őt, próbálom átölelni – bár csupa seb a teste és nincs hely, ahol hozzá lehet érni anélkül, hogy fájdalmat okoznék neki – és lélegzem vele. Aztán átvisz egy kapun, és ott már végre a feltámadt Jézussal lehetek. Ezt a "Jézussal a kapun való átmenetet" várom nagyon. Erre készülök gyakori szentgyónással és szentáldozással.

2026. július 25.

Ima – üzlet

Gondoltam, felajánlom Jézusnak a testi kínlódásaimat, fájdalmaimat. Jó ötletnek tűnt. Hozzátettem, hogy milyen szándékra szeretném felajánlani. Azután egyszer csak felötlött bennem, hogy ez nem jó így! Miért akarok én üzletelni Jézussal? Mit gondolok, hogyan néz vajon Jézus ezekre az úgynevezett "felajánlásokra"?!

Olyan ez, mint amikor ötéves koromban kértem a nagymamámat esténként, hogy olvasson fel még egy mesét, meg még egyet. Megígértem, hogy holnap jó leszek, csak meséljen még-még-még. Ez is egy biznisz, egy üzlet. Én jó leszek (legalábbis ezt mondom), ő pedig mesél cserébe. Hogyan lehetne másképp, jobban csinálni? Nem kell hangosan kimondanom, hogy "jobb leszek", csak meg kell próbálnom jobbnak lenni. És nem kell cserébe kérnem semmit sem. Nem jár érte mese. A kedves nagymama – vagy Jézus a kereszten – nem azért fog jót tenni velem, mert valami szépet ígértem neki (amit mellesleg vagy megteszek vagy sem), hanem mert szeret engem. Nem is vár érte "fizetséget". Én se várjam Jézustól, hogyha felajánlok neki valamit, akkor "cserébe" adjon ezt vagy azt. Szeret és kész. Nem elég talán, hogy szeretetből az életét adta értem, elvárások és feltételek nélkül?! Mit akarok én elérni a kicsinyes bizniszelésemmel? Rábízhatom nyugodtan a gondjaimat. Úgyis ismeri nemcsak minden lélegzetemet, de a legrejtettebb sóhajaimat és vágyaimat is. 

2026. május 5.

A világi domonkos közösségekhez (2. levél)

A világi domonkosok hivatásáról, azaz útjáról

"Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam." (Jn 14,6)

A domonkos lelkiség középpontjában ott visszhangzik Szent Domonkos oly sokszor hangosan elsóhajtott kérdése: "Uram, mi lesz a bűnösökkel?" Hivatásunk az isteni irgalom és remény hirdetése, az igazság keresése ott, ahová Isten helyezett minket, világi domonkosként elsősorban nem a templomokban, nem az oltárnál, és ritkán szavakkal, sokkal inkább saját hétköznapi környezetünkben, és főleg konkrét tettekkel.

Amikor Ferenc pápa 2015. november 8-án, vasárnap az Úrangyala imádság után a római Szent Péter téren összegyűlteknek kihirdette a Domonkos Rend alapításának 800. évfordulóját, akkor megköszönte, amit a domonkosok az Egyházért és az Egyházban tesznek.

Érdemes egy kicsit elmélkednünk azon, hogy konkrétan mit is jelent számunkra az irgalmasság, hogyan tudjuk tettekre váltani azt. Nem kell messzire mennünk. Jézus tanítása alapján A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma (Függelék B., A katolikus tanítás alapvető formulái) felsorolja az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Ezek konkrét tájékozódást nyújtanak abban, hogy mi az irgalmas ember kötelessége. Ezek közül mindenki képes megvalósítani valamit.

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,

2. a szomjazóknak italt adni,

3. a szegényeket ruházni,

4. az utasoknak szállást adni,

5. a betegeket és

6. a börtönben levőket látogatni,

7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,

2. a tudatlanokat tanítani,

3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,

4. a szomorúakat vigasztalni,

5. a bántalmakat békével tűrni,

6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,

7. az élőkért és holtakért imádkozni.

A domonkos lelkiségben Istennek ez a tulajdonsága (irgalmassága) igen fontos. A fenti felsorolásból kiemelném az irgalmasság lelki cselekedetei közül a másodikat és a harmadikat. Tapasztalhatjuk Szent Domonkos életét olvasva, hogy ezek mennyire motiválták őt, és így központi helyet foglaltak el gondolkodásában. Ezek megvalósítására építette fel a Prédikátorok Rendjét. Kövessük Rendalapítónkat az irgalmasság cselekedeteinek megvalósításában.

Folyamatosan tanulnunk kell irgalmaznunk önmagunknak és másoknak. Szabályzatunk és Előírásaink sem katonás fegyelmet, gondolkodás nélküli szabálykövetést várnak el tőlünk, sokkal inkább felfoghatjuk úgy, hogy Szent Domonkos Atyánk irgalmas szeretettel gondoskodik rólunk, iránytűt ad kezünkbe az útra. És ha mégis eltévedünk, akkor újra meg újra, mindig visszavár bennünket.

Ha a világi domonkosok útján akarunk járni, azt csak közösségben lehet, és ehhez szükségünk van útmutatásra, amihez alkalmazkodhatunk. A Rendben megtapasztalt összetartozás nagy erőt adhat. Fogadalmunk által belekapcsolódunk nyolc évszázad történelmébe, és az egész világon élő minden kortárs domonkos életébe is. Közelebb kerülünk szent elődjeinkhez és töltekezhetünk a Rend lelki kincstárából. Azt is tudnunk kell, hogy bármi jót vagy rosszat teszünk, azzal a Rend életét is formáljuk, hiszen annak részesei vagyunk. Nagy kegyelem és még nagyobb felelősség ez.

Jézus arca sokszínű, sokféle jó út vezet hozzá. Mit is jelenthet nekem, világi domonkosnak az, amit Jézus mond: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam." Röviden: az én kis utam az, hogy Szabályzatunkat követve igyekszem vidáman és felelősségteljesen szépen haladni az úton. Nem keresek más utakat, itt megállapodtam. Jézust és az ő akaratát kutatom mindenben és mindenkiben, mert Jézus maga az Igazság. Elhiszem neki, hogy Ő az igazság, és nem én vagyok az. Ha Szent Domonkost szeretem, őt akarom utánozni. Hűséges vagyok az Egyházhoz, amint ő volt, és a szellemiségét követő Rendhez. A Szabályzathoz igazítom az életemet. Naponta olvasom a Szentírást és hitbeli tudásomat folyamatosan fejlesztem. Gyakori szentgyónással és szentáldozással erősítem magamat. Próbálom Jézus kezét fogva járni az utamat, és vágyakozom rá, hogy láthassam arcát és elérjem az örökéletet.

Legyek irgalmas önmagamhoz és másokhoz is, előítéletek nélkül. Élesszem fel magamban ezt a Szent Domonkos-féle vágyódást: "Uram, mi lesz a bűnösökkel?", akik között én vagyok az első – és tegyek is érte. Így kövessem Szent Domonkost a saját élethelyzetemben, tegyem az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, ott, ahol vagyok. Imádkozzam és böjtöljek engesztelésül és mások megtéréséért. Tudom, hogy csak Jézussal érhetek célba az irgalmas Atyához, aki ott vár az út végén engem, tékozló, de bűnbánó gyermekét.

Murányi Nikolett

a magyar világi domonkosok elnöke

Budapest, 2026 (aktuális részletek kiemelve Alapdokumentumainkhoz írt bevezetőmből) 

2026. május 19.

Emlékezzünk elhunyt domonkos testvéreinkre 

Egy tanításban azt hallottam egyszer, hogy AZ EMLÉKEZÉS A LELKIÉLET ALAPJA.
Tudjátok, van a Rendben egy olyan nap, amit úgy nevezünk, hogy "rendi halottak napja". Ekkor emlékezünk meg azokról a domonkos testvéreinkről, akik már befejezték földi életüket és reményeink szerint már hazaértek. Az Egyház tanítása szerint "a szentek közössége" többek között azt is jelenti, hogy mi mind egy közösséget alkotunk: Krisztus-hívők a mennyben és a földön.
Ahogy nézegettem a közösségi nyilvántartásokat, úgy látom, hogy többnyire csak az élő tagok neve szerepel bennük. A mi közösségünk nyilvántartja az elhunytakat is, természetesen az élők névsora után, megjelölve, hogy már nincsenek itt köztünk.
Szeretettel kérem a közösségeket, hogy - ha eddig még nem tették meg - írják össze az elhunyt közösségi tagjaik névsorát (név, rendi védőszent) megjelölve hogy mikor tettek örökfogadalmat (ha azt nem tettek volna, akkor azt, hogy mikor tettek fogadalmat) és, hogy mikor hunytak el.
Így majd igazán személyre szólóan tudunk megemlékezni az előttünk járókról. Ne menjenek feledésbe! Emlékezzünk rájuk.

2026. május 1.

Az öröm útja

Talán többen hallottatok már AZ ÖRÖM ÚTJÁRÓL / FÉNY ÚTJÁRÓL (mindkét elnevezés használatban van), de valószínűleg kevesen szokták imádkozni ezt. Most rátaláltam az interneten, és megosztom veletek ezt a nagyszerű boldogító, lelkesítő szentírási alapú imádságot. Ajánlom egyéni és közösségi imaként egyaránt. Lehet találni hozzá elmélkedéseket is az interneten, de ha csendben elmélkedünk magunkban, úgy is termékeny lehet.

Ez a mi reménységünk alapja! Ne legyünk szomorú keresztények, hanem reménnyel teli, boldog emberek. VAN FELTÁMADÁS!

Itt alább olvashattok róla, felsorolva az állomások szentírási forrását, és maga az AZ ÖRÖM / FÉNY ÚTJA a mellékletben található.

A nagyböjti időben szívesen járjuk a keresztutat, hogy végig kísérjük megváltó Jézusunkat szenvedésének útján, a pilátusi elítéléstől a kereszthalálon át egészen a sírba tételig. Több mint fél évezrede úgy alakult a keresztút, hogy tizennégy állomásnál elmélkedünk Krisztus szenvedéséről. De a krisztusi megváltásnak nem a kereszthalál volt a záróaktusa. Hiszen Jézus Krisztus harmadnapra feltámadt. Nagypéntek gyászát húsvét öröme követte.

Már régebben is fájlalták, hogy a húsvéti idő ötven napjára nincs olyan ájtatosság, mely húsvét örömét élné át és hirdetné a világnak. A 2000. évi nagy jubileum római központi bizottsága közzétette a zarándokok hivatalos imakönyvét. Ebben találjuk a keresztút (via crucis) mintájára született ájtatosságot, amely a fény útja (via lucis) nevet viseli. Van olyan templom, ahol a keresztút mintájára stációkat járnak a falra feltett képek előtt.

Imádkozó elmélkedés Urunk dicsőséges misztériumairól, azokról az eseményekről, amelyek Krisztus feltámadása és az első pünkösd között történtek, és amelyek arra tanítanak bennünket, hogy hogyan éljünk a világban a "fény gyermekeiként", tanúságot téve a feltámadt Krisztustól kapott új életről.

A szenvedő Krisztusra csak emlékezünk. A ma élő Krisztus feltámadt, megdicsőült Megváltó. Igazában vele járjuk életutunkat. Még saját életünk keresztútján is át kell ragyognia a feltámadás örömének, fényének. A feltámadás útja nagyon időszerű figyelmeztetés nekünk, mai embereknek: újra fel kell fedeznünk, élményünkké kell tennünk hitünk igazságát életünk Istenben való beteljesedéséről.

Járjuk most végig az örömnek ezt az útját.

A válaszban egy kis változás van:
"Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert feltámadásod által életet adtál a világnak."

1. Jézus feltámad a halottak közül (vö. Mt 28,5-6)
2. Az asszonyok megtalálják az üres sírt (vö. Mt 28, 1-6)
3. A feltámadott megjelenik Mária Magdolnának (vö. Mt Jn 20,16)
4. Mária Magdolna elviszi a feltámadás hírét az apostoloknak (vö. Jn 20, 18)
5. A feltámadott megjelenik az emmauszi úton (vö. Lk 24, 13-27)
6. A kenyértörésben felismerik a feltámadt Jézust (vö. Lk 24, 28-32)
7. Az Úr megjelenik a tanítványoknak Jeruzsálemben (vö. Lk 24, 36-39)
8. A feltámadott a megbocsátás erejét adja a tanítványoknak (vö. Jn 20, 22-24)
9. A feltámadott megerősíti Tamás hitét (vö. Jn 20, 24-29)
10. Az Úr azt mondja Péternek: "Legeltesd juhaimat" (vö. Jn 21, 15-17)
11. A feltámadott Úr elküldi a tanítványokat a világ minden részére (vö. Mt 28, 16-20)
12. Mennybemenetel (vö. ApCsel 1, 9-11)
13. Pünkösd előtti várakozás Máriával (vö. ApCsel 1, 12-14)
14. A Szentlélek kiáradása (vö. ApCsel 2, 2-4)

2026. március 7.

Mit tegyek, ha félelem fog el?

Azt tanultam ma, hogy a félelem emberi dolog. De ha félek,  - akár betegségtől, háborútól, bármi rossztól - gondoljak arra, hogy Isten vajon milyen szépet és jót fog kihozni ebből az előttem álló nehézségből. Dicsőítsem Őt előre már most érte! Jézus békéje éljen bennem.

Jézus békéje más, mint a világ békéje, más, mint a külső béke. Jézus nem ígért nyugalmat, békét, kényelmet a földön, hanem üldöztetést ígért a követőinek. 

Nem engedte, hogy földi királlyá koronázzák. Nem avatkozott bele hatalmi harcokba.

A belső - jézusi - béke, amire törekszem a lelkemben, az független a külső világtól. A lelkemnek örök élete van. Semmi és senki sem teheti tönkre a belső békét, csak én, ha bűnt követek el, mert az elválaszt Istentől. Azt mondta Jézus, hogy Ő az út, az igazság és az élet. (Jn 14,6) Próbálok járni rajta, az igaz úton, és bízom benne, hogy meglátom Őt az örök életben. Ez a remény éltet. A gyakori szentgyónás segít mindig abban, hogy eleséseimből újra talpra álljak és tovább lépjek.

Tanultam még egy elgondolkodtató dolgot a félelemmel kapcsolatban. Hallgattam egy előadást, ahol megemlítették, hogy a bűnbeesés előtt nem volt félelem. Akkor még az érzelmek természetes módon engedelmeskedtek az észnek. Megfontolandó, és elmélkedésre méltó gondolat. 

Mindennap imádkozom a békéért saját magam és minden ember számára: a belső, jézusi lelki békéért, amit nem tehet tönkre semmi külső hatás. Ezt kívánom minden embertársamnak az egész Földgolyón.

Szűz Mária, Béke Királynője, könyörögj érettünk!

Karácsony nyolcadában, 2025. december 31-én

Ahogy véget ér ma a polgári év, szokásom szerint számot vetek az elmúlt évvel, tervezem az új évet. 
Végiggondolom, hogy mennyi mindenért adhatok hálát az Úrnak. Itt most csak a legfontosabbakat emelem ki:
- Hálát adok érte, hogy vannak papok, így sokszor részesülhettem a szentgyónás és szentáldozás kegyelmeiben.
- Hálát adok érte, hogy bízni tudtam az Úrban.
- Hálát adok érte, hogy Isten gondoskodott rólunk ebben az évben is.
- Hálát adok érte, hogy egyre inkább sikerült megélnem ezt az Igét: "Elég neked az én kegyelmem."
- Hálát adok érte, hogy a családom és a közösségem a hibáimmal együtt elfogadott engem.

Legfontosabb tervem a jövő évre, hogy még inkább ráhagyatkozzam a Szentlélekre. Ahhoz, hogy Őt jobban meghalljam, igyekezni fogok többet csöndben maradni és kérem, hogy "lelki füleimet" nyissa meg a hallásra. A Szentírás napi olvasását folytatni fogom, és jövőre több csöndes időt tervezek ezzel tölteni reggelente.
Láttam egy szép karácsonyi zenés műsort, amit Kovács Ákos készített. Számomra nemcsak szép zenei élmény, hanem elgondolkodtató, hogy a régi karácsonyi dalokat újragondolva, új hangszereléssel adják elő. Megőrizve az értéket, aktualizálják azt. Ez követendő példa lehet a lelkiélet területén is.
A lányával énekelnek gyönyörű templomi helyszíneken: a budapesti bazilikában, a pasaréti ferences templomban, az egri főszékesegyházban, a pécsi székesegyházban és a szegedi székesegyházban. A műsor a Duna tv-ben ment. 

Ezen a linken visszanézhető itt:

Mindenkinek jó hálaadást kívánok és sok kegyelmet az Új Évre!

A testvéri szeretet, 2025. szeptember 20.

1. levél a közösségekhez 

Kedves Testvéreim,

Köszönöm a bizalmatokat. A tervem: élő kapcsolatot építeni a közösségekkel, telefonon és látogatások által. A csökkenő létszámú közösségekből építsünk fel együtt jól működő közösségeket. Nem a nagy létszámot tartom fontosnak, hanem a minőségi közösségi életet.

Ehhez az alábbiakra támaszkodjunk: Cristóbal atya tanítása, a Szentírás és Szent Domonkos példája.

Most a feladatunk: a közös testvéri ima és a testvéri szeretet erősítése – közösségeinken belül egymás meglátogatása, amiben példaképünk Szűz Mária és Szent Domonkos. Ezáltal meg fognak erősödni a közösségeink. Szent Domonkos kettesével küldte szét a testvéreket misszionálni, nem egyesével! És nyilván így együtt imádkoztak és fenntartották a közösségi életet. Ezt kell követnünk. Mindenhol 2 (vagy ha a létszám úgy adja ki 3) testvér mindennap imádkozzon együtt személyesen vagy telefonon. (szinte minden mobil előfizetés tartalmazza a konferencia hívás lehetőségét, amikor 3-4 vagy 5 vonalat össze lehet kapcsolni.) És barátkozzatok, beszélgessetek is, gyakoroljátok a testvéri szeretetet, látogassátok meg egymást gyakran, segítsétek egymást. Ha valahol csak 1 ember van, akkor csatlakozzon valamelyik közösségből 1-2 emberhez. Szívesen segítek a szervezésben. Keressetek bátran, elérhető vagyok mindenki számára.

Olvassuk el közösen az ünnep olvasmányait! Nem a tudás a fontos, hogy hallottad már ezeket, ismered, hanem elmélkedj rajta, hogy eljusson a szívedbe is.

SZŰZ MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL

– A TESTVÉRI TALÁLKOZÁS ÖRÖME

Az ünnep evangéliuma és szentleckéje

EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki." Mária megszólalt:

"Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre." Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. (Lk 1,39-56)

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből

Testvéreim!

Szeressetek tettetés nélkül. Irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne lankadjatok! Legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok üldözőiteket, áldjátok és ne átkozzátok őket. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, és a sírókkal sírjatok. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. (Róm 12,9-16b)

SZENT DOMONKOS mindig Istenről vagy Istennel beszélt – kövessük ebben!

Néhány rövid részlet

Szászországi Boldog Jordán OP:

Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről című írásából

Domonkos mester erényei

Egyébként, ami még nagyszerűbb és ragyogóbb a csodáknál is, oly mértékben megvolt benne az erények tisztasága, annyira elragadta őt az isteni tűz, hogy kétség nélkül mondhatjuk: valóban a tisztesség és kegyelem edénye volt, melyet drágakövek ékesítenek. A lelki béke teljes volt benne, ezt csak a részvét vagy a könyörület változtatta meg. S mivel az örvendező szív megvidámítja az arcot, külsőleg is megnyilvánuló jósága és arcának vidámsága megmutatta a belső ember kiegyensúlyozott-ságát. Azokban a dolgokban, amelyekbe Isten akarata szerint, ésszerűen kezdett bele, annyira állhatatos volt, hogy alig, vagy talán soha nem változtatta meg, amit egyszer megfelelő megfontolás után elhatározott. S bár mindig nagy vidámság ragyogott arcán jó lelkiismeretének bizonyságaként, tekintetét mégsem a földre szegezte.

Emiatt könnyen megnyerte mindenki szeretetét. Mindenki, amint megpillantotta, szeretetébe fogadta őt. Akárhol tartózko-dott ‑ úton a társaival, vagy egy házban a vendéglátóival és a családdal, vagy főurak, hercegek, főpapok közt, ‑ mindig bővében volt a hasznos beszédnek, és az olyan példázatoknak, melyekkel a hallgatók szívét a Krisztus iránti szeretetre vagy a világ megvetésére ösztönözte. Mindenütt evangéliu-mi embernek mutatkozott szavaiban és tetteiben egyaránt. Nappal a testvérekhez és társaihoz senki nem volt nála kedvesebb, barátságosabb.

Éjszaka pedig senki nem volt nála kitartóbb a különféle virrasztásban és a könyörgésekben. Estére betért hozzá a sírás, reggelre visszatért az ujjongás. A nappalt felebarátainak adta, az éjszakát pedig Istennek, tudva, hogy az Úr irgalmát nappal árasztja, s éjjel neki énekelt. Sűrűn és sokat sírt, könny volt a kenyere éjjel és nappal; nappal leginkább akkor, amikor naponként a szentmisét ünnepelte, éjszaka pedig, amikor mindenkit felülmúlva fáradhatat-lanul virrasztott.

Virrasztásai

Általában az volt a szokása, hogy a templomokban éjszakázik, olyannyira, hogy alig vagy csak ritkán volt saját ágya az éjszakai pihenésre. Éjszaka tehát imádkozott és virrasztott, amennyire testének törékenysége miatt képes volt. Mikor elérte a fáradtság, szelleme lankadt, és aludnia kellett, vagy az oltár előtt, vagy más helyen, vagy Jákob pátriárkához hasonlóan kőre hajtva a fejét pihent egy keveset, aztán újra felkelve folytatta a virrasztást és a lelkes imádságot.

Minden embert befogadott szeretetének tág ölelésébe, és mivel mindenkihez szeretettel közeledett, őt is mindenki szerette. Sajátosan jellemző volt rá: örülni az örvendezőkkel, sírni a sírókkal. Túláradt benne a jóság, teljesen átadta magát a felebarátaival való törődésnek és a szerencsétlenek iránti részvétnek. Az is igen szeretetreméltóvá tette mindenki előtt, hogy mindig az igaz úton járva nyoma sem volt sem szavaiban sem tetteiben a kétszínűségnek vagy a tettetésnek.

Domonkos mester halála

Bolognában Domonkos mester, zarándoklása végének közeledtével súlyos betegségbe esett. Betegágyán magához hívott tizenkét tapasztal-tabb testvért, és biztatta őket, hogy legyenek lelkesek, mozdítsák elő a rendet, és tartsanak ki a szent életben.

Halála előtt nagy bizalommal mondta a testvéreknek, hogy halála után hasznosabb lesz számukra, mint életében volt. Tudta ugyanis nagyon jól, hogy kire bízta munkáját és termékeny életét, és remélte, hogy készen várja az igazság győzelmi koszorúja, melyet elnyerve annyival lesz hathatósabb közbenjáró imája, amennyivel közelebb került az Úr hatalmához.

Amikor elhatalmasodott a betegség, egyszerre gyötörte a láz és a megfázás. Végül jámbor lelke eloldódott a testtől, és az Úrhoz, alkotójához jutott, s e gyászos tartózkodási helyet az égi lakás örök vigaszával cserélte fel.

Guala testvér látomása Domonkos mester halálakor

Ugyanezen a napon, halálának órájában Guala testvér, a bresciai prior, a város későbbi püspöke, a testvérek harangtornyában lefeküdve könnyű álomba merült, s valami nyílást látott az égen, amelyen két ragyogó hágcsó ereszkedett le. Ezek közül az egyiket fönt Krisztus tartotta, a másikat a Boldogságos Szűz Mária. Mindkettőn angyalok szálltak le és fel. A hágcsók alján középütt egy ülőhely volt elhelyezve, és mintha egy rendünkbeli testvér ült volna rajta, arcát eltakarta a ráborított csuklya, ahogyan halottainkat szokás eltemetni. Az Úr Krisztus és Édesanyja lassan felfelé húzták a hágcsókat, ameddig fel nem ért az, aki alul helyezkedett el. S végül, miután hatalmas ragyogással, az angyalok éneklése közepette az égbe ért, bezárult a csillogó nyílás, és nem látszott semmi. A testvér pedig, aki ezt látta, bármennyire beteg és gyenge volt, összeszedte magát, tüstént Bolognába sietett, ahol megtudta, hogy ugyanazon a napon, és ugyanazon órában halt meg Krisztus szolgája, Domonkos, ahogy elbeszéléséből megtudtuk.

Szászországi Boldog Jordán, a mű szerzője a XII. sz. nyolcvanas éveiben született. 1219 nyarán ismerte meg Szent Domonkost, akinek halála (1221) után őt választották meg a Rend Mesterének. A Szentföldi provinciából hazaté-rőben, hajótörés miatt lelte halálát 1237. febr. 13-án. Hűségesen szolgálta a testvéreket és a nővéreket szavaival, személyes példájával, leveleivel. Könyvecskéje hiteles kortárs forrás a Rend életéről, történeti elbeszélés a Rend kezdeteiről.

Cristóbal Torres OP, általános promotorunk a 2025. május 31-i országos találkozón erről az ünnepről - Szűz Mária látogatása Erzsébetnél - prédikált, mivel a világegyházban azon a napon ünneplik. (hazánkban július 2.) Prédikációjából kiemelek itt néhány irány mutató részletet, amiket tettekre válthatunk a közösségünkben.

Cristóbal Torres OP gondolataiból

Minden alkalommal, amikor a Vizitáció ünnepe eljön, számos dologra gondolok.

Gondolok azokra a domonkos testvérekre, akik a római Kúriában és másutt dolgoznak és meglátogatják a domonkos közösségeket.

Gondolok még azokra a látogatásokra, amiket életem során tettem, családi vagy baráti körben, olyan látogatásokra, amelyek örömmel töltöttek el. Látogatások, ahol a testvéri szeretet mellett finom ételek, nevetés, történetek elmesélése miatt dicsértem az Urat.

De van egy történet, amire különösképpen is gondolok, ami sokat tanított nekem a Vizitáció lelkiségéről. – Itt elmondott egy személyes történetet, kiemelve, hogy barátságuk, egymás iránti szeretetük nem azon múlott, ki mennyire tud hatást gyakorolni a másikra.

A domonkos prédikálás, akár világiakról, akár szerzetesekről van szó, legyen a Vizitáció történetének megtestesülése.

Ahhoz, hogy elvihessük másokhoz Krisztust, először nekünk kell Krisztust hordoznunk imánk, tanulmányaink és a kenyértörés által az Eucharisztia asztalánál.

Amikor elmegyünk és meglátogatunk másokat, a szeretet és a barátság szellemében megyünk. Ez a szeretet nem csupán intellektuális, hanem teljesen emberi, törődünk a másikkal, attól függetlenül, hogy hallgatnak-e ránk vagy sem. Mi szeretnénk velük lenni. Ez az, amire a Szentlélek indít, és általa születik meg bennük és bennünk is Krisztus váratlan módokon.

Legyen a testvéreinkhez való odafordulásunk olyan, mint Szűz Mária és Erzsébet találkozása, töltsön el minket és testvéreinket is a Szentlélek ajándéka, keresve az igazságot a barátságban.

Vezéreljen bennünket a barátság öröme a Szentlélekben, hogy együtt kiáltsuk: hirdetem az Úr nagyságát, örömmel kiáltok Istenhez, Megváltómhoz, mert e naptól fogva minden generáció áldottnak nevez engem. Hívjanak minket áldottnak, mert megszületett bennünk Krisztus mások számára és másokban is megszületett Krisztus a mi számunkra.

A domonkos prédikálás, akár világiakról, akár szerzetesekről van szó, legyen a Vizitáció történetének megtestesülése!