Gondolataim, elmélkedéseim

2026. július 25.

Lélegezz Jézussal!

Egyik alkalommal szentségimádás alatt ezt kaptam: nem kell semmit tenned, csak lélegezz velem! Nem számít a teljesítmény, az, hogy mit teszel, csak lélegezz velem. Nekem ez azt jelenti, hogy legyek Jézussal. Bármit tudok vagy nem tudok megtenni, mindegy, nem aszerint van Jézus jelen az életemben, hogy mit teljesítek, hanem, hogy figyelek rá. Úgy érzem, ez a megoldás azokra a helyzetekre is, amik miatt aggódom. Konkrétan arra gondolok, hogy nehéz sokszor elfogadnom, hogy a kontroll nincs a kezemben. Ilyen a betegség, öregedés. Ezeket nem én irányítom. De ha Jézussal lélegzem, semmi okosat vagy jót nem teszek, csak élek vele, mellette, az megnyugtató.

Amikor elmondtam a gyóntatómnak ezt a gondolatot, hogy "lélegezz velem", akkor ő kiegészítette így: "lélegezz a kereszten függő Jézussal!". Na ez így komoly elmélkedésre késztetett, amiből egy rövidet leírok itt. Ha a kereszten haldokló Jézusra nézek és próbálok vele lélegezni, vele, aki fuldoklik, és három óra kínszenvedés után megfullad. Hát igen, ez az igazi "együtt lélegzés". Miért is? A kérdésen végtelen hosszan tudnék elmélkedni.

Először is, nem az én kontrollom alatt van, hogy meddig lélegzem. Ezt eddig is tudtam, de mégis, ez a "Jézussal együtt lélegzés, szenvedés" – ez erőt ad. Akkor ez így jó, mert végig Jézussal maradok. Amíg élek, nem tudok nem lélegezni. És a fentiek alapján az sem baj, ha betegen, kínlódva, bárhogy is lélegzem, és már nem tudok semmi mást csinálni.

Én is – mint Jézus és mint minden élő – afelé haladok az életemben, hogy kileheljem a lelkem. Egyedül Isten kezében van a földi életem befejezése. Ezért nem érdemes aggódnom azon, hogy és mint lesz a befejezés. Így ráadásul az is eszembe jut, hogy bárhogy is lesz, az utolsó lélegzetvételem után is Jézussal maradok. Ő ott szenved a kereszten, én ott vagyok vele, nézem őt, próbálom átölelni – bár csupa seb a teste és nincs hely, ahol hozzá lehet érni anélkül, hogy fájdalmat okoznék neki – és lélegzem vele. Aztán átvisz egy kapun, és ott már végre a feltámadt Jézussal lehetek. Ezt a "Jézussal a kapun való átmenetet" várom nagyon. Erre készülök gyakori szentgyónással és szentáldozással.