Gondolataim, elmélkedéseim

2026. július 25.

Ima – üzlet

Gondoltam, felajánlom Jézusnak a testi kínlódásaimat, fájdalmaimat. Jó ötletnek tűnt. Hozzátettem, hogy milyen szándékra szeretném felajánlani. Azután egyszer csak felötlött bennem, hogy ez nem jó így! Miért akarok én üzletelni Jézussal? Mit gondolok, hogyan néz vajon Jézus ezekre az úgynevezett "felajánlásokra"?!

Olyan ez, mint amikor ötéves koromban kértem a nagymamámat esténként, hogy olvasson fel még egy mesét, meg még egyet. Megígértem, hogy holnap jó leszek, csak meséljen még-még-még. Ez is egy biznisz, egy üzlet. Én jó leszek (legalábbis ezt mondom), ő pedig mesél cserébe. Hogyan lehetne másképp, jobban csinálni? Nem kell hangosan kimondanom, hogy "jobb leszek", csak meg kell próbálnom jobbnak lenni. És nem kell cserébe kérnem semmit sem. Nem jár érte mese. A kedves nagymama – vagy Jézus a kereszten – nem azért fog jót tenni velem, mert valami szépet ígértem neki (amit mellesleg vagy megteszek vagy sem), hanem mert szeret engem. Nem is vár érte "fizetséget". Én se várjam Jézustól, hogyha felajánlok neki valamit, akkor "cserébe" adjon ezt vagy azt. Szeret és kész. Nem elég talán, hogy szeretetből az életét adta értem, elvárások és feltételek nélkül?! Mit akarok én elérni a kicsinyes bizniszelésemmel? Rábízhatom nyugodtan a gondjaimat. Úgyis ismeri nemcsak minden lélegzetemet, de a legrejtettebb sóhajaimat és vágyaimat is.